Chapter 1
* Larah szemszöge *
Tudtam, hogy ez nem lesz normális osztálykirándulás. Nem csak azért mert ezzel az osztállyal semmi sem normálisnak vagy unalmasnak mondható. Volt valami megérzésem. Egyébként tényleg elég balhés osztály vagyunk, enyhén szólva nem tartozunk a tanárok kedvencei közé. Nem is értem Mrs.Fantée hogy mert bevállalni minket. Már eleve nem angyalok osztályáról beszélünk, no de egy végzős osztálykirándulásnál főleg nem. Mindenki tudja, hogy semmiképp nem lehet jó vége.
Ja igen, így az elején be kéne, hogy mutatkozzam, nem igaz?
Larah Tembley vagyok, egy teljesen átlagos 18 éves kanadai lány. Na jó, félig amerikai vagyok, de mindegy. Szóval apu amerikai, anyu pedig kanadai. Egyke gyerek vagyok, sajnos nincs testvérem. Kanadába élünk, Ontario megyében, ezen belül, pedig Stratforban. A maga 30,000-es lakosságával elég kis városnak nevezhető.
Nos, ami a barátaimat illeti. A legjobb barátomat Ryan Butler-nek mondhatom. (Illetve csak voltunk legjobb barátok. Most is barátok vagyunk, csak nem olyan szoros a kapcsolatunk, mint régen volt.) Még mindig állíthatom, hogy kétségtelenül ő a legédesebb srác a világon. Ovis korunk óta ismerjük egymást és azóta elválaszthatatlanok voltunk. Négy éve volt egy óriási hullámvölgy a barátságunkban, bizonyos Justin Bieber miatt, aki kilencedik közepén jött az osztályba. Úgymond ellopta tőlem Ryan-t. Teljesen el lettem hanyagolva, csak vele lógott. Videó játékoztak, meg minden. Ryan még az elején hívott engem is, de Bieber annyira kedves volt, hogy lebeszélte róla hogy velük legyek mondván: "Dehát ő lány." Szóval jól ki lettem közösítve, hála ennek a mára szupersztárrá vált gyereknek. Mindennap egyedül voltam. Senki nem akart velem szóba állni. Hiányzott Ryan.
Ekkor jött egy új lány Chloe Springs, akkoriban költöztek Kanadába New Yorkból az apukája munkája miatt. Ő volt az első lány barátom.
Szerencsére Bieber-nek Kaliforniába kellett költöznie vagy mi. Így legalább eltűnt az életemből és azt hittem örökre.
- Larah, mindennel elkészültél?- kiáltotta fel anyám a konyhából.
- Pillanat, anyu!- kiáltottam vissza és még lecsekkoltam a cuccaimnak azt a felét, amit a tetejére utólag besúvasztottam. Na igen, mindig az a probléma, hogy ha megyek valahova mindig túl sok cuccot pakolok be. Aminek, hozzátenném a fele fölösleges. Rákényszerültem a szokásos bőrönd ráülős módszeremre és úgy húztam be. Nagy sóhajjal indultam le a lépcsőn, ügyelve arra, hogy le ne zúgjak.
- Költözködsz kislányom?. kérdezte apu, szemével a bőröndömet méregetve.
- Haha, apu vicces vagy.- veregettem meg a vállát.
- Mindent bepakoltál, Kicsim?- kérdezte anya már-már kicsit elérzékenyülve és vagy ötödjére.
- Persze, minden bent van!
- Larah, nem túl rövid ez a nadrág?- vette célba apa, most a sortom elemzését.
- Miben menjek, hosszú nadrágban?- pislogtam.
- Hát, az többet takarna.- hallottam apu motyogását, amint felvette a bőröndömet.
Jaj, ezek az apák!
Amikor odaértünk a suli parkolójához rögtön megláttam Ryan-ék csoportját. Ryan, Steve, Colin és még volt ott valaki...bő ülepes gatyában, fekete atlétában, profin belőtt hajjal, lazán állt Ry mellett. Azonnal felismertem. A rég nem látott...nos szerintem nyugodtan fogalmazhatok úgy hogy, rémálmom állt ott teljes élet nagyságban, egy sporttáskával a kezében. Nem mintha az utóbbi négy évben azzal töltöttem volna az időmet, hogy utána kutakodok a neten, de tudtam róla egy s mást.Tudtam, hogy nagy változáson ment keresztül.
Ryan ahogy meglátott hatalmas mosoly terült szét az arcán.
- Larah, azt hittem már elaludtál.- kiáltotta, miközben megindult felém.
Ahogy Ryan kiejtette a száján a nevem Bieber megperdült a tengelye körül és csodálkozva nézett rám. Hát igen, nagy különbség van a mostani, és a 14 éves szemüveges és pattanásos Larah között. Lassan tetőtől-talpig végig mért, majd mikor szeme hideg tekintetemmel találkozott megeresztett egy félmosolyt. Megjegyezném, gúnyosnak és pofátlannak hatott.
- Gyere!- húzott maga után Ryan.
- Ez meg mi a szart keres itt?- motyogtam Bieber-re meredve.- Hogy hogy haza jöttél az " Angyalok Városából"?- mutattam idézőjelet a levegőbe.
- Mi van Tembley, hiányoztam?- húzta fel a szemöldökét.
- Ó, arról ne is álmodj!- mosolyogtam gúnyosan.
- Többet álmodsz Te Rólam, mint én Rólad.
- Inkább álmodom egy hányadékkal, mint Veled!
- Szóval, szerinted sem vagyok hányadék!- vigyorgott diadalom ittasan.
- Ne fordítsd ki a szavaimat! Én nem azt mondtam...
- Olyanok vagytok, mint akik húsz ezer éve házasok!- szakított félbe röhögve Colin.
- Na jó, én mentem Chloe-hoz, cső!- fújtattam és elmentem onnan.
E/3 narrátor
Justin hosszan a lány után nézett és tetszett neki, amit látott. A szemüveges, régi, unalmas Larah helyett egy valóságos bombázó állt előtte. Azok a hosszú lábai, a haja, az ajka és a gyönyörű kék szemei rabul ejtették a fiút egy pillanatra. Tetszett neki, hogy Larah ilyen tüzes és felvágott nyelvű lány. Az is vonzó volt számára, hogy kihívás. Másrészt abban is biztos volt, hogy megtudja szerezni Őt. Meg voltak hozzá a saját módszerei. Megpóbálta kiverni a fejéből, mert tudta, hogy szerelemről szó sem lehetett. Ezt a fajta érzést megvetette, amióta, élet első igazi és egyben legnagyobb szerelme darabokra törte a szívét.
* Larah szemszöge *
- Mindenki megérkezett?- kérdezte Mrs.Fantée a buszon.
Chloe szerencsére megengedte, hogy az ablak mellé üljek.
- Minek kellett ennek a hülyének eljönnie?- panaszkodtam barátnőmnek.
- Miért? Szerintem egész jó pasi lett belőle.- kuncogott.
- Ja, menő a széttetovált karjával.- "értettem egyet".
- Ne mond, hogy gy kicsit sem jön be, úgy sem hiszem el!
- Nem jönnek be nekem, az ilyen nyálgyárak!
Pont ekkor vágódott le mögénk Ryan-nl.
- Hosszú lesz ez az egy hét.- suttogtam és max hangerőn hallgatva a zenét, próbáltam kicsit ellazulni.
- Költözködsz kislányom?. kérdezte apu, szemével a bőröndömet méregetve.
- Haha, apu vicces vagy.- veregettem meg a vállát.
- Mindent bepakoltál, Kicsim?- kérdezte anya már-már kicsit elérzékenyülve és vagy ötödjére.
- Persze, minden bent van!
- Larah, nem túl rövid ez a nadrág?- vette célba apa, most a sortom elemzését.
- Miben menjek, hosszú nadrágban?- pislogtam.
- Hát, az többet takarna.- hallottam apu motyogását, amint felvette a bőröndömet.
Jaj, ezek az apák!
Amikor odaértünk a suli parkolójához rögtön megláttam Ryan-ék csoportját. Ryan, Steve, Colin és még volt ott valaki...bő ülepes gatyában, fekete atlétában, profin belőtt hajjal, lazán állt Ry mellett. Azonnal felismertem. A rég nem látott...nos szerintem nyugodtan fogalmazhatok úgy hogy, rémálmom állt ott teljes élet nagyságban, egy sporttáskával a kezében. Nem mintha az utóbbi négy évben azzal töltöttem volna az időmet, hogy utána kutakodok a neten, de tudtam róla egy s mást.Tudtam, hogy nagy változáson ment keresztül.
Ryan ahogy meglátott hatalmas mosoly terült szét az arcán.
- Larah, azt hittem már elaludtál.- kiáltotta, miközben megindult felém.
Ahogy Ryan kiejtette a száján a nevem Bieber megperdült a tengelye körül és csodálkozva nézett rám. Hát igen, nagy különbség van a mostani, és a 14 éves szemüveges és pattanásos Larah között. Lassan tetőtől-talpig végig mért, majd mikor szeme hideg tekintetemmel találkozott megeresztett egy félmosolyt. Megjegyezném, gúnyosnak és pofátlannak hatott.
- Gyere!- húzott maga után Ryan.
- Ez meg mi a szart keres itt?- motyogtam Bieber-re meredve.- Hogy hogy haza jöttél az " Angyalok Városából"?- mutattam idézőjelet a levegőbe.
- Mi van Tembley, hiányoztam?- húzta fel a szemöldökét.
- Ó, arról ne is álmodj!- mosolyogtam gúnyosan.
- Többet álmodsz Te Rólam, mint én Rólad.
- Inkább álmodom egy hányadékkal, mint Veled!
- Szóval, szerinted sem vagyok hányadék!- vigyorgott diadalom ittasan.
- Ne fordítsd ki a szavaimat! Én nem azt mondtam...
- Olyanok vagytok, mint akik húsz ezer éve házasok!- szakított félbe röhögve Colin.
- Na jó, én mentem Chloe-hoz, cső!- fújtattam és elmentem onnan.
E/3 narrátor
Justin hosszan a lány után nézett és tetszett neki, amit látott. A szemüveges, régi, unalmas Larah helyett egy valóságos bombázó állt előtte. Azok a hosszú lábai, a haja, az ajka és a gyönyörű kék szemei rabul ejtették a fiút egy pillanatra. Tetszett neki, hogy Larah ilyen tüzes és felvágott nyelvű lány. Az is vonzó volt számára, hogy kihívás. Másrészt abban is biztos volt, hogy megtudja szerezni Őt. Meg voltak hozzá a saját módszerei. Megpóbálta kiverni a fejéből, mert tudta, hogy szerelemről szó sem lehetett. Ezt a fajta érzést megvetette, amióta, élet első igazi és egyben legnagyobb szerelme darabokra törte a szívét.
* Larah szemszöge *
- Mindenki megérkezett?- kérdezte Mrs.Fantée a buszon.
Chloe szerencsére megengedte, hogy az ablak mellé üljek.
- Minek kellett ennek a hülyének eljönnie?- panaszkodtam barátnőmnek.
- Miért? Szerintem egész jó pasi lett belőle.- kuncogott.
- Ja, menő a széttetovált karjával.- "értettem egyet".
- Ne mond, hogy gy kicsit sem jön be, úgy sem hiszem el!
- Nem jönnek be nekem, az ilyen nyálgyárak!
Pont ekkor vágódott le mögénk Ryan-nl.
- Hosszú lesz ez az egy hét.- suttogtam és max hangerőn hallgatva a zenét, próbáltam kicsit ellazulni.
